Almás őzgerinc karamell öntettel

Sziasztok!

Ma egy szuper egyszerű, és ellenállhatatlanul finom édességgel készültem nektek: Ez a  saját változatom a karamellás almára. 

Még langyosan fogyasztva, jó alaposan megcsorgatva karamell öntettel... maga a mennyország, ami azonnal szebbé varázsolja a leghidegebb téli napokat is. :)

Hozzávalók az almás őzgerinchez:

kb. 60 dkg alma tisztán

4 tojás

20 g vanillin cukor

egy csurranat vanília kivonat

120 g kristálycukor

20 g olvasztott vaj

100 ml langyos tej

175 g átszitált liszt

lapjára vágott mandula

* Az almákat megmosom, meghámozom, és lapjára vágom.

* A 4 tojást egy nagy tálba ütöm, és a cukorral, vanillin cukorral és vanília kivonattal habosra keverem. Igyekszem normál méretű tojásokat használni, de ha éppen kisebbek vannak kéznél, akkor felütök egy ötödiket is.

* Hozzá keverem az olvasztott vajat és az enyhén langyos tejet. 

* Beleszitálom a lisztet és szép csomómentesre keverem az egészet.

* Amikor ez megvan, bele kanalazom a masszába a lapjára vágott almákat, és hagyom egy kicsit állni. Ez a rész kihagyható, de szerintem ha egy kicsit békén hagyom, akkor jobban összeáll a tészta, és sütés közben kevésbé folyik le a massza a forma aljába.

* Egy őzgerincformát kipapírozok, és előmelegítem a sütőt 180°C-ra.

* Az almás masszát az őzgerinc formába kanalazom, szépen elegyengetem, és a tetejét megszórom lapjára vágott mandulával.

Nekem egy elég nagy, 30*11 cm-es formám van, aminek az alja nincs úgy lekerekítve mint a klasszikus őzgerinc formának.

* A sütőrácsot középre helyezem, és 180°C-on (gázsütő) kb. 50-55 perc alatt megsütöm.

* Még az őzgerinc sül, addig elkészítem a karamell öntetet. Ehhez szükségünk lesz:

                                         120 g cukorra

                                         35 g vajra

                                         200 ml habtejszínre

* Egy tapadásmentes edényben kb. közepes lángon felteszem olvadni a cukrot. Ez eltart egy jó pár percig, de nem szabad feljebb venni a lángot és vagy magára hagyni mert a cukor könnyen megéghet és megkeseredhet.

* Ha a cukor szép aranybarna színt öltött és már teljesen felolvadt, akkor hozzá adom a vajat és a tejszínt. Vigyázzunk, hogy a felcsapó gőz nehogy megforrázzon minket! 

A hőmérséklet különbség miatt a cukor nekem mindig összeáll. Folyamatos kevergetés mellett meg kell várni még elolvad, és felforr. Forrástól számítva kb. 5-7 percet szoktam még adni neki, mire késznek ítélem az öntetet. :) De persze ez függ attól is, hogy ki mennyire szeretne sűrű szószt.

Nem tudom egyébként, hogy ha eleve langyos tejszínt adnék az olvadt cukorhoz akkor mi történne, de egy következő alkalommal lehet megérné kipróbálni. Talán nem ugrana ennyire össze a cukor.

* A kész süteményt békén hagyom még langyosra nem hűl. Mikor már eleget pihent papírostól együtt kiemelem a formából, lehúzom a papírt és kb. két ujjnyi szeletekre vágom. 

* Megcsorgatom karamell szósszal és nagyon jó étvággyal elfogyasztom. :)

Nem állítom, hogy diétás édesség, mert nem az, de tényleg fantasztikus és megéri kipróbálni.

Nyáron (vagy ha valaki télen sem idegenkedik a fagyitól) egyébként még egy nagy gombóc vanília fagylalttal is meg lehetne bolondítani. :)

Karácsonyi üdvözlőlap saját kezűleg

Sziasztok!

Valószínűleg nem tudjátok rólam, de nagyon szeretem a képeslapokat. A kézzel írott leveleknek és képeslapoknak van egy olyan bája, amit az elektronikus üzenetváltásnak nincs. Egy képeslapon érkezett pár soros üzenet valahogy sokkal személyesebb mintha csak bepötyögnénk ugyanazt valami trendi alkalmazásba. Éppen ezért rajongtam az ötletért, mikor néhány éve rátaláltam a Postcrossing nevű véletlen képeslapcserélő oldalra.

És közel öt év, valamint néhány száz elküldött, illetve kapott lap után még mindig imádom. :)

A magyar Postcrossing Csoportban pedig a Facebook-on nagyon sok kedves embert ismertem meg. És azt hiszem immár harmadik éve, hogy részt veszek a csoportban meghirdetett kézzel készített karácsonyi képeslapozós játékban. Ezt úgy kell elképzelnetek, mint az iskolákban népszerű Secret Santa ajándékozásokat. Csak ugye itt nem mikulás csomagokkal, hanem képeslapokkal. :)

Ennek apropóján gondoltam, hogy mutatok nektek néhány gyorsan megvalósítható ötletet ha ti is szeretnétek szeretteiteket kézzel készült üdvözlőlappal meglepni. :)

Az első lépés mindegyiknél ugyanaz: Le kell szabni a képeslap alapját.
Én alapnak natúr színű scrapbook papírt használtam. Egy ív papírból 3 normál méretű kihajthatós képeslap jön ki: Két álló, és egy fektetett.
Első lépésben tehát berajzoltam a két 15*21 cm-es lap oldalait, hogy aztán a papírvágóval pontosan lehessen vágni. A leeső rész kb. 30*10 cm-es, ami pont tökéletes méret a harmadik lapnak. :)
A hosszabbik oldalak mentén elfeleztem és félbe hajtottam a papírokat, jó alaposan meghúztam az éleket. Készen is vannak az alapok, jöhet a dekoráció.

Először egy egyszerű magyalkoszorús lapot készítettem, ami nagyon mutatós, percek alatt megvan, és nagyobbacska gyerekek is bátran megpróbálkozhatnak vele.

A Heyda-nak gyönyörű szép mintás papírjai vannak, én most egy kissé opálosan áttetsző, fehér inda mintásat választottam hogy kicsit feldobjam az egyhangú barna alapot.
A képeslap alapunk oldalainál kb. 1-1 centiméterrel kisebb téglalapot vágtam le cikk cakk ollóval, és ragasztó roller segítségével rögzítem az alaphoz. Természetesen használhattok hagyományos ragasztó stiftet is, de akkor vigyázni kell, hogy száradáskor ne hullámosodjon meg a papír.
A kínaiban néhány száz forintért találtam egy tekercs nem túl szép, de a célnak megfelelő apró levélkés magyal girlandot. Ebből levágtam egy kb. 15-20 centis darabot, amiből koszorú formát hajtottam. 3-4 rétegben ha már fedik egymást a levelek, akkor egész szép, sűrű koszorút kapok. :)
Ragasztópisztoly segítségével rögzítettem a képeslapunk felső részén a koszorút, hajtogattam egy parányi masnit, és azt is felragasztottam.
A lap alsó részére megkíséreltem felírni az üdvözletet, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy mivel a választott mintás papír egy cseppet nejlonos, nem fog rajta a toll. Így vésztartalékként az alkoholos filchez nyúltam, ami az egyébként is ronda írásomon nem sokat javított. :)
Így még szegénykém nagyon kis semmilyen volt, ezért elővettem a Pentart Jég effekt pasztáját, és pötyögtettem vele ide-oda a levelekre.
Mióta először kipróbáltam ezt a pasztát nagyon szeretem használni:  Opálosra szárad, enyhén csillog és  csodákat képes okozni a téli hangulatú dekorációkkal. :)

A másodjára egy egyszerű fonalgrafikás karácsonyfát készítettem. Ez egy kicsit több munkát igényel, de a technika roppant egyszerű és látványos.

Az előzőhöz hasonlóan most is levágtam egy, a képeslapalap oldalainál 1-1 centivel kisebb téglalapot egy scrapbook papírból, amire dolgozni fogok. Ez alkalommal egy kicsit vastagabb, egyszerű fehér, magában mintás papírt választottam.
Felskicceltem rá a karácsonyfámat és öld melírozott fonallal elkezdtem kivarrni. Azért választottam melírozott fonalat, mert nem szerettem volna homogén fát. Így ahova a világosabb fonalrészek kerültek olyan, mintha picit havas lenne a fa ága.
A Pinteresten ezer és egy változatot találni fonalgrafikás karácsonyfákra ha rákeresünk  a 'String art' kifejezésre, de én a legegyszerűbb mellett tettem le a voksomat. Minden szintet egy pontból indítottam, és onnan terítettem szét legyezőszerűen a fa ágait. Ahogy haladtam lefelé, úgy radíroztam ki szépen
fokozatosan a segédvonalakat.
Miután elég sűrűnek ítéltem a fenyőmet, a tetejére sárgával csillagot varrtam. És ez volt az a pont, ahol rájöttem, hogy jó, jó, de nekem mégsem igazán tetszik. Ezért fogtam egy melírozott piros fonalat, és két szálával elszórtan pici francia csomókat öltöttem az ágak közé ezzel imitálva a karácsonyi díszeket.
A francia csomó készítése igazán egyszerű: Felöltöttem a képeslap színére a tűvel, felhúztam a fonalat, és kétszer körbetekertem azt a tűn. Ezután pedig vissza leöltöttem a lukba, és visszahúztam a fonalat. Ezen a videón tudjátok megnézni, hogy készül: francia csomó. Ugye milyen egyszerű?
Ez után egyszerűen a ragasztó rollerrel átmentem néhányszor a lap hátulján és felragasztottam az alapra. :)

A harmadik változatban hógömbök inspirálta lapokat készítettem. Rögtön kettőt, mert nem tudtam választani a minták közül. :)

Első lépésben most is leszabtam 2 téglalapot a fehér scrapbook papírból  a cikk cakk ollóval, és ceruzával berajzoltam, hol lesznek a hógömbök "burái". Egy álló és egy fekvő lapot készítettem, mindkettőnél úgy választottam meg a hógömbök méretét és úgy helyeztem el őket, hogy mellé és alá még odaférjen az üdvözlő szöveg.
Ezt követően egy éles sniccerrel óvatosan kivágtam a köröket. Vigyáztam, hogy ne tegyek nagy kárt a szélekben, mert a kieső részre még szükségem volt: Erre dekupázsoltam fel a mintáimat.
Én szalvétákból vágtam ki a mintákat (egy mikulásosat és egy őzikéset), de nyugodtan lehet használni rizspapírt, vagy akár nagyobb matricákat is.
Amíg vártam hogy megszáradjon ragasztóm egy mintalyukasztóval hópihétek nyomkodtam ki egy glitteres scrapbook papírból. Ezekkel terveztem megtölteni a hógömbök belsejét.
Miután megszáradt a ragasztó egy éppen hogy festékes szivaccsal kiemeltem a hógömb belsejét adó korongok széleit. Ide tényleg csak egy leheletnyi festékre van szükség, hogy a háttér, és az előtér ne folyjon össze.
Az őzikés korongot még összekentem egy kevés hópasztával is, hogy fokozzam a havas hatást, de persze ez elhagyható :)
Még száradt a festékem, az alaphoz próbáltam a méretre vágott fehér scrapbook papírt, és ceruzával bejelöltem a hová fognak esni hógömbök belsejei.
Ezt követően egy vastagabb genothermből kivágtam két négyzetet, amit a ragasztó rollerrel a fehér papírok hátára ragasztottam. Itt figyelni kell arra, hogy mindenhová kerüljön a ragasztóból, ne maradjon hézag.
Felragasztottam a hógömbök belsejét a képeslap alapokra, majd 3D ragasztószalaggal (kétoldalú szivacsos ragasztószalag néven is lehet vele találkozni) jó alaposan körberaktam a korongot. Lehet a hagyományos rollert is használni, de én szerettem volna egy kicsit több helyet hagyni a hópihéknek hogy mozogjanak. Ebben az esetben a ragasztó stift használatát nem javaslom, mert a száradási idő alatt könnyen beleragadhatnak a hópihék.
Megtöltöttem a hógömböket a kivágott hópelyhekkel. Jobban mondva csak az őzikéset, mert a mikulásoshoz közben találtam nagyon helyes csillag alakú flittereket, amik jobban passzoltak a mintához.
Felragasztottam az előlapokat, és megrajzoltam a hőgömbök talpát, amit utána akril festékkel festettem meg.
Az üdvözlő szöveget ez alkalommal az egyik karácsonyi stencilemmel oldottam meg, szintén akril festékkel megfestve, de kézzel is nyugodtan fel lehet írni a szöveget.
És tulajdonképpen készen is vagyunk. Elkészültek a hógömbös képeslapok. :)

Bevallom, mikor elkészültem a 4 lappal, nem igazán tudtam választani közülük.
Nektek melyik tetszik a legjobban? Ti is készítetek Karácsonyra saját üdvözlőlapot?
Ha igen, itt vagy FB-n kommentben osszátok meg velünk. :)

További kellemes készülődést kívánok!

Régiből újat - Karácsonyi díszek CD-ből

Sziasztok!

A Karácsonyi szezonban az ékszerek mellett mindig található a pultomon sok karácsonyi apróság is: edényfogók, karácsonyfadíszek, vagy éppen patchwork asztalközepek. Ezek közül a legnépszerűbbek az újrahasznosított CD lemezből készült díszeim, ezért ma itt a blogon azt mutatom meg nektek, hogy készíthetitek el ti is otthon egyszerűen.
Lássunk is hozzá:

* Először is, fúrjunk lukat a lemezekbe. Mivel én a gyors megoldásokat kedvelem, ezért belepakolom az egészet egy CD hengerbe, rázárom a tetejét és egyben átfúrom az egészet.
(Természetesen ezt a munka végén is megejthetjük, de akkor egyesével kell szenvednünk, és fenn áll a veszélye, hogy a fúró megszaggatja a mi gyönyörűen díszített munkánkat.)

* Ezt követően etikett címkével mindkét oldalon ragasszuk le a CD közepét.

* Válasszunk ki néhány csinos szalvétát, amivel díszíteni szeretnénk a lemezeinket, rajzoljuk körbe, és vágjuk ki a köröket. Hasonlóan járjunk el néhány fehér géppapírral is.

* Azt hiszem, tavaly említettem, hogy én általában a bútorlakkot preferálom a szalvétaragasztó ellenében. Most sincs ez másképp. Fogjunk egy széles ecsetet, vékonyan kenjük meg lakkal a CD-nk egyik oldalát, és jó alaposan simogassunk rá egy fehér papírkört. Ez lesz hivatott eltakarni a lemez elejét és hátát, hogy a szalvétán a minta szépen kiadja magát. Nem mellesleg eltakarja a gyártó logóját is. :) 

Ha megszáradt a lakkunk ismételjük meg ezt a másik oldalon is. (Ha szükséges, a színét takarjuk le egy második papír rétegel is.)

Más kézműveseknél általában azt látom, hogy ők egyszerűen lefestik fehér festékkel a lemezeket és kész. A kezdet kezdetén én is kipróbáltam ezt az opciót, és nagyon nem jött be. Azon kívül hogy egy örökkévalóság volt mire megszáradt (már ha megszáradt), még mindent össze is mocskoltam vele. :)

* Miután teljesen megszáradtak a korongok fogjunk egy sniccert és a széleken az esetlegesen túllógó részeket vágjuk le. Ezután keressük meg a furatokat a papírrétegek alatt, és tegyük ismét láthatóvá, mert később ha már szalvéta is kerül rá, nehezebb dolgunk lesz.

* Hozzákezdhetünk a szalvéta feldekupázsolásának. :)
Odapróbáljuk a szalvétát a CD-hez, hogy jó helyre kerüljenek a szélek, egy kis részen félrehajtjuk a szalvétát, és vékony réteg ragasztót kenünk alá. (Vagy a jelen esetben bútorlakkot. :) ). Óvatosan a helyére simogatjuk a szalvétát, és fokozatosan haladunk tovább. Ehhez használhatunk puha ecsetet is, de én jobban szeretek puha mosogatószivacsot használni.
Miután a szalvéta a helyére került egy vékony rétegben átkenjük az egészet a lakkal, és hagyjuk száradni. A teljes száradást követően pedig  megismételjük ezt a műveletet a lemez hátulján.

* És itt akár készen is lehetnénk, de mivel ezek karácsonyfadíszek lesznek, nem árt egy kicsit feldobni őket valamivel. :)
Ehhez bármit használhatunk, ami van otthon: hópasztát, csipkeszalagot, kontúrozó tollat, bármit. Én személy szerint nagyon szeretem a glittert, és mindig ezekhez nyúlok, ha CD díszt készítek. Mértékkel használva nagyon elegáns, ünnepi hatást lehet vele elérni, nem mellesleg imádom, ahogy a karácsonyfa fényei megcsillannak rajta.
És amilyen gyorsan lehetett eddig haladni a munkával, annyira időigényes ez a lépés:
Egy kicsi keverőpohárba egy kevés lakkot csepegtetek, beleszórom a csillámport, és módszeresen, színenként végighaladva az összes lemezen kiemelem a nekem tetsző részeket.
A glitter mennyisége attól függ, hogy mennyire szeretném kihangsúlyozni az egyes részleteket. Ha nagy felületnek szeretnék éppen hogy egy kis csillogást adni, akkor egészen keveset szórok a lakkba, de ha kisebb területre akarom felvinni, és azt szeretném, hogy az hangsúlyosabb legyen, akkor egészen sűrű, már-már paszta állagú keveréket készítek.
Nem fogok hazudni, a 10-14 darab korong megglitterezése oldalanként olyan jó két-két és fél órát vesz igénybe. De szerintem megéri. :)
Ezt követően már csak annyi a dolgunk, hogy szalagot fűzünk a lukakba, és mehetnek is a fára, vagy az ablakba, vagy bárhová. :)

Ha pedig kedvet éreztek, hogy elkészítsétek a saját díszeiteket,

ne habozzatok képet küldeni az elkészült darabokról itt vagy akár FB-n keresztül :)

Spenótos párnácskák

Sziasztok!

A mai napra a kedvenc őszi/tavaszi sós rágcsám receptjével készültem nektek, ami azon túl hogy eszméletlenül finom, jó alternatíva arra, hogy családom férfitagjaival is meg tudjam etetni a spenótot.

Lássuk hogyan készült ☺️

Hozzávalók:
0,5 kg forrázott spenótlevél (vagy kb. 60 dkg friss bébispenót)
3 nagy gerezd fokhagyma
2-3 tk. olívaolaj.
só, bors ízlés szerint
5 dkg fenyőmag megpirítva (De lehet pirított mandulát, diót vagy mogyorót is használni.)
150 g feta sajt
fél tk szerecsendió
35-45 g vaj

1,5 - 2 cs. réteslap

1 tojás

* A spenótot (ha nem a fagyasztóból veszem elő) leforrázom, és lecsöpögtetem a felesleges víztől. (A bébispenótot nem kell forrázni.)

* A fokhagymát apróra vágom, pici olíva olajon megpirítom.

* A spenótot kicsit megfonnyasztom az olajon, sózom, borsozom. Egy tálban félreteszem és hagyom kicsit hűlni, majd kicsavarom belőle a felesleges vizet és apróra vágom. Tényleg jó alaposan ki kell csavarni, mert különben átáztatja a réteslapot, és akkor a vékony tészta nem fog roppanni.

* Apró kockára vágom a fetát, összekeverem a spenóttal és a pirított fenyőmaggal. Sózzuk (ha kell), borsozzuk, megszórjuk szerecsendióval.

* Megolvasztjuk a vajat.

* Egy réteslapot megkenek vajjal, ráhelyezek még egy lapot..

* Hosszában négy felé vágom és az egyik sarkára teszek egy halmot a spenótos keverékből. A réteslapot ismét megkenem vajjal, és  a sarkát felhajtom háromszögre, majd megint és megint, míg tart a réteslap csíkból.

* Kipapírozott tepsibe teszem, és megkenem egy kis tojással. 

* 190°C-on kb. 15-20 percig sütöm.

Nem állítom, hogy gyorsan megvan, mert a hajtogatás némi időbe telik, de higgyétek el, megéri. Mi nagyon szeretjük, a nagy része mindig rögtön elfogy, még langyosan. De ha véletlenül másnapra is marad, még akkor is finom. :)

Füge lekvár házilag

Sziasztok!

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én imádom a füge lekvárt. Vagyis, imádnám, ha nem a csodával lenne határos kereskedelmi forgalomban hozzá jutni. Legalábbis itt, vidéken.

Ezért is örültem, hogy fügebokraink nem csak hogy átvészelték a telet, hanem idén még szépen teremtek is. 2 nap sikerült leszednem annyi fügét a 2 bokorról, amivel már megérte nekikezdeni a lekvár főzésnek.

Hozzávalók:

2 kg füge (tisztán)

40-50 dkg kristálycukor (ha érettebb a gyümölcs, a 40 dkg is elég)

2-3 citrom leve

szalicil

* Mossuk meg a fügéinket, vágjuk le a szárát, és ha esetleg rossz részt találunk a héján akkor azt is távolítsuk el. 

* Kockázzuk fel a gyümölcseinket és tegyük egy magas falú, befőzésre alkalmas fazékba.

* Szórjuk rá a cukrot, locsoljuk meg 2 citrom levével, és jó alaposan keverjük össze.

* Fedjük le a fazekat egy konyharuhával hogy ne hulljon bele semmi, és tegyük félre 1-2 órára, hogy a cukor elolvadjon. Néha, ha arra járunk, forgassuk át. 

* Ha a cukor elolvadt, és a gyümölcs engedett egy kis levet, közepesnél kisebb lángon tegyük fel főni. Ne felejtsünk el platnit használni, mert különben odaég!

* Ha felforrt (ez kb. 30 perc) vegyük kicsit lejjebb a lángot és folyamatos kevergetés mellett forraljuk 30-40 percet. Félidőben kóstoljuk meg, és ha szükséges, adjuk hozzá a 3. citrom levét. Én nagyon semmilyennek találtam, inkább a cukros íz dominált, így belefacsartam a másik citromot is. Ezzel teljesen sikerült elnyomni a cukor ízét, és egy lehelletnyit savanykás ízt kaptam.

* Húzzuk félre a fazekat a tűzről és egy botmixer segítségével jó alaposan pürésítsük össze. Ezt követően tegyük vissza a lángra, és forraljuk még pár percig. Vigyázzunk nehogy leforrázzuk magunkat, mert ahogy homogén állagú lett a lekvárunk elkezd köpködni.

* Ha úgy ítéltük, hogy már elég sűrű, keverjünk bele egy kis kanál étkezési szalicilt, és üvegezzük be.

* Tegyük száraz dunsztba, és hagyjuk kihűlni.

Tipp:

* Ha egy szedéssel nem tudunk annyi gyümölcsöt összeszedni, amennyivel érdemes nekiindulni a befőzésnek tegyük a fügét hűtőbe. Szobahőmérsékleten a füge hamar túlérik, de hűtve nyerhetünk pár napot.

* Ízlés szerint ízesíthetjük a lekvárunkat fahéjjal, csillagánizzsal, vaníliával, rummal, vagy bármivel, amivel szeretnénk. Mindegyik más-más karaktert ad a gyümölcsnek, de mindegyik fantasztikusan finom lesz.

Mennyei áfonyás túrós fél óra alatt

Sziasztok!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én lassan nem tudok olyan napot találni a naptárban, amelyik ne valamilyen jeles nap lenne, amiről valakik úgy gondolták, hogy illene róla megemlékezni. Tudtátok hogy például ma a Sütés Világnapja van?

Ez a nap azért született, mert néhányan úgy döntöttek, hogy eljött az ideje, hogy a világ megismerje, mekkora örömöt is okozhat a sütés. Hogy megmutassák, nem kell senkinek profi cukrásznak lennie ahhoz, hogy elkészíthessen egy finom édességet. Hogy nem az számít, mennyire profi lett az eredmény, hanem hogy azt a szeretteinkkel megosszuk.

Mivel számomra nagyon szimpatikus ez az elképzelés és úgy is szeretek sütni gondoltam, hogy csatlakozom én is a kezdeményezéshez. De hétköznap lévén nem volt sok időm, így egy könnyen és gyorsan elkészíthető receptemet vettem elő, ami eddig még mindig osztatlan sikert aratott a családom körében. :)

Elsőként itt a blogon egy isteni finom, gyümölcsös-túrós sütemény receptjét szeretném veletek megosztani, amiben az a legjobb, hogy nem csak áfonyával mennyei, hanem használhatunk epret, málnát, szedret, vagy bármilyen más gyümölcsöt is.
Például még vártam, hogy ez az adag megsüljön, jutott eszembe, hogy banános-csokis változatban is jó lehet. Legközelebb biztos hogy kipróbálnom úgy is. :)

Hozzávalók:

1 csomag leveles vajastészta
250 g túró
250 g mascarpone
3 ek porcukor
1 cs vaníliás cukor
1 ek vanília kivonat
fél-1 citrom leve
200 g áfonya (lehet friss és fagyasztott is)
1 tojás fehérje

2 dkg vaj

* Egy tálban jó alaposan keverjük össze a túrót, a mascarpone-t, a cukrot, a citromlét és a vanília kivonatot.

* Mossuk meg az áfonyáinkat, majd egy szűrőben tegyük félre hogy lecsöpögjön róluk a víz.

* Sütőpapírral béleljünk ki egy tepsit, és melegítsük elő a sütőnket 180°C-ra.

* Vékonyan lisztezzük meg a nyújtódeszkánkat, vágjuk félbe a leveles tésztát, majd nyújtsuk ki a tepsi méretére. Helyezzük a tésztát a sütőpapírra, egyenletesen kenjük szét rajta a túrókrémet, úgy, hogy a tészta szélétől kb. 1 cm-re már ne kerüljön a krémből, és szórjuk rá az áfonyákat.

* Nyújtsuk ki a tészta másik felét, és mielőtt ráborítanánk a tepsiben várakozó süteményre, a szabadon maradt 1 cm-t vékonyan kenjük meg tojásfehérjével. Ez majd összefogja a két tésztalapot, és sülés közben remélhetőleg a töltelék a helyén marad. 

* Olvasszuk meg a vajat, és egyenletesen kenjük meg vele a süteményünk tetejét. A vaj majd segít, hogy sülés közben a rétegek szétváljanak, és egy könnyű, ropogós tésztát kapjunk.

* 25-30 perc alatt süssük aranybarnára.

* Ha kicsit meghűlt szeleteljük fel, és fogyasszuk egészséggel! :)

Nálunk ez az utolsó rész szokott gondot okozni. Egyszerűen nehezünkre esik kivárni, mire fogyasztható állapotra hűl a sütink. :)

Ékkő az Ír-tengeren (4. rész): Észak, dél, kelet... utolsónak mi maradt?

Sziasztok!

Kellemes Húsvétot Kívánok Nektek!
Most, hogy új bejegyzést szerettem volna írni, vettem csak észre, hogy a Man szigeteki beszámolóm utolsó része bennmaradt a vázlatok között. Így kicsit megkésve, de most osztom meg veletek:

Ebben a bejegyzésben elérkeztünk Man szigeti utazásunk utolsó napjához, amikor is Peel városába tettünk látogatást.

Peel a harmadik legnagyobb város Douglas és Ramsey után, a sziget nyugati partján található, a Neb folyó torkolatánál. Az 1300-as évek közepéig, vagyis addig míg a sziget királya át nem tette székhelyét a Rushen Kastélyba, Peel volt a sziget fővárosa. A 18. század közepéig a legjelentősebb import-export tevékenységet bonyolító kereskedőváros volt, később pedig, a 19. század végéig a legforgalmasabb halászkikötő.

Peel felkapott üdülőhelynek számít a sziget állandó lakosai és az ide látogatók között egyaránt. De nem csak a homokos standja miatt igazán népszerű, hanem mert ha igazán szerencsések vagyunk, a part közelében gyakran meg lehet pillantani a környéken élő fókák közül néhányat. Meg persze cápákat is, mivel hogy errefelé azok is szívesen éldegélnek. Szóval ha valaki fürdőzésre adja a fejét, annak tényleg célszerű betartania a kijelölt fürdőzőhelyre vonatkozó figyelmeztetéseket.

Legnépszerűbb látnivalói a House of Manannan, a Leece Museum, a Manx Transportation Museum, az A.R.E Motorcycle Collection és természetesen a Peel Castle. Illetve a számos fesztivál aminek a város tavasztól őszig otthont ad. A legjelentősebb a Peel-i Viking Dereglye Fesztivál és a Peel Karnevál.

Douglas és Peel között több buszjárat is közlekedik korán reggeltől délutánig bezárólag, melyek mindegyikén használni lehet a GO card-unkat. Az út nem hosszú, kb. 30 perc, és a busz a városközpontban tesz le minket.

A napot a House of Manannan-ban kezdtük, ahol maga Manannan, a viking tengeristen egy szórakoztató interaktív kiállítás keretében "vezet végig" minket a sziget gazdag történelmén. Viaszbábuk és filmvetítések sora mutatja be a sziget első lakóinak életét 3 szinten keresztül, szerintem nagyon ötletes módon. És mivel itt sem azt a tömény, és száraz történelmi rizsát kapjuk, kisebb gyerekek is érdekesnek találhatják a kiállítást. (A belépő egyébként felnőtteknek 10£, de GO card-dal ingyen bemehetünk a minden nap nyitva tartó épületbe.)

Személyes kedvencem az Odin’s Raven névre keresztelt viking hajó replikája volt, mely már az épületbe lépés előtt felkelti a látogatók figyelmét. 

Észre sem vettük, de mire itt végeztünk eléggé eljárt az idő, ezért beültünk ebédelni az épület szomszédságában álló The Creek Inn névre hallgató... hm... mondjuk kis kocsmába. 

Nyilván észrevettétek, hogy eddig igyekeztem kerülni hogy konkrétan nevesítsek vendéglátóipari egységeket, de ez a hely mély nyomot hagyott bennem. A berendezés nagyon hangulatos, a pincérek kedvesek és udvariasak, a menü pedig roppant változatos: Többféle idény jellegű hal, kagyló és egyéb tengeri herkentyűvel készült, illetve csirke, disznó, marha és vegetáriánus étel közül tud választani a vendég.  Itt jártunkkor például a jóféle magyar gulyás leves is megtalálható volt az étlapon. :)
De persze nem azért utaztunk 2300 kilométert, hogy gulyást együnk, és ha valahol, akkor itt biztos hogy frissek a tengeri mütyűrök, ezért egy olyan fogást választottunk, amit én leginkább kagylós-rákos rakott krumplipüréként tudnék definiálni rengeteg sajttal.
Meg kell kísérelnem itthon is reprodukálni, mert isteni volt!  :)

A kiadós ebéd után, kihagyva a város összes motoros kiállítását, a Peel Kastély felé vettük az irányt. (A kastélybelépő 6£, de GO carddal ingyenes, és a hét minden napján nyitva áll a látogatók előtt.)

A kastély helyén eredetileg istentiszteleti hely volt, egészen a 11.századig, amikor is a sziget első királya, Magnus Barefoot erődítményt épített ide. Döntésében nagyban közrejátszott, hogy a kastély tulajdonképpen nem Man-on, hanem a közvetlenül mellette lévő, parányi St Patrick Szigeten fekszik, ami árapály sziget lévén jól védhetővé teszi az erődöt.

Én személy szerint a hollókői várhoz tudnám hasonlítani a Peel-i kastélyt, már ami az állapotát illeti, csak ez kicsit nagyobb, itt sokkal több a zöld terület, kellőképpen alá van aknázva nyúlüregekkel, és innen sokkal pazarabb a kilátás. :)
Éppen ezért, GO card hiányában nem igazán éri meg jegyet váltani. Viszont ha van kártyánk, és jó másfél óránk, akkor el lehet lézengeni egy ideig, kikönyökölni a várfalra, és elmerülni a
a tenger látványában.
Vagy ha elég kalandvágyóak vagyunk, akkor elindulhatunk a kastély fölött magasodó Peel Hill két túraútvonalának egyikén, hogy felérve 152 m magas domb tetejére gyönyörködjünk a panorámában. És micsoda kilátás nyílik a dobról! Tiszta idő esetén pedig nem csak a fél szigetet lehet belátni, hanem egészen a távolban, Skócia partjait is fel lehet fedezni.


Ha valaha Peel-be látogattok, és szép az idő, ez az a program, amit nem javaslok kihagyni, mert fantasztikus ahogy alattunk kéklik a tenger, a nap süti az arcunkat, és vadvirágok százai illatoznak körülöttünk. Ha a máshol nem sikerült, itt biztos vagyok benne, hogy még a legfeszültebb ember is ki tud kapcsolni. :)


Visszaérve a városba még volt némi időnk a busz indulásáig, ezért sétálgattunk kicsit az utcákon, és kikötöttünk a The Cathedral Church of St German-nál.

Úgy emlékszem, ez a Sziget egyetlen katolikus székesegyháza. Védőszentje pedig egy, a 400-as években itt élt kelta misszionárius, név szerint St German of Man.
Eredetileg a székesegyház a St Patrick Szigeten, a Kastély falain belül épült a 12. században, majd a 18.-ban összedőlt. A Kastély akkori tulajdonosa pedig úgy döntött, hogy nem építi újra a templomot. 

A jelenlegi Peel-i Katedrális 1879 és 1884 között épült fel Peel város piacterén, melynek felújítását 2015-ben Anna hercegnő patronálta. 

Maga a Katedrális is lenyűgöző a vörös téglából emelt falaival, és hatalmas ólomüveg ablakaival, de ami bennem személy mély nyomot hagyott, az a templomkert volt. 

Mivel Man szigetén a II. Világháború alatt és után több koncentrációs tábor is működött, tulajdonképpen a téma adta magát:  A szigeten lévő táborokban, valamint a történelem legborzalmasabb népirtásaiban (Ruandai népirtás, Zsidó holokauszt, stb. ) elhunytakra emlékeznek néhány nagyon ötletes szobor, és a kertben elültetett növények segítségével. A gondos tervezésnek hála itt mindennek, még az utolsó facsemetének is jelentősége van.

Még nézelődtünk, szépen eltelt az idő, és megérkezett a buszunk, hogy magunk mögött hagyjuk Peel-t, majd másnap hajnalban magát a Szigetet is. 

Ezt követően még néhány napot Londonban időztünk, de erről nem tervezem, hogy hosszabban fogok írni, mert pár percet elég eltölteni a Google-n, hogy bárki össze tudjon állítani magának egy valamire való útitervet, ha a városba szeretne látogatni. :)

Ami engem illet, a Man sziget örökre belopta magát a szívembe, és remélem a jövőben még lesz lehetőségem visszatérni ide. :)

Köszönöm, hogy benéztetek! Hamarosan új beszámolóval érkezem. :)