Már csak pár nap és itt a Karácsony, ezért nálunk, a Kriana kicsiny műhelyében már hetek óta lázasan folyik a készülődés, hogy elkészüljünk mindennel az Ünnepekre.
Ennek apropóján most mutatok nektek egy egyszerű, és gyors átalakítást, amiben néhány, a padláson talált máz nélküli agyagtárgyat fogok újjá varázsolni. Elsőnek egy szegény kis gyertyatartóra esett a választásom, amit decoupage technikával díszítek, majd repesztőlakk segítségével antikolok.Az újjá varázsolásához szükség lesz: akril festékre, oldószeres lakkra, szalvétára és szalvéta ragasztóra, kétfázisú repesztő lakkra, antikoló pasztára, néhány ecsetre, illetve egy kidobásra ítélt puha pamut pólóra.
* Először is leportalanítom a díszíteni kívánt tárgyat, majd szivacsecset segítségével világos színű akrilfestéket viszek fel a felületre. Dolgozhatunk hagyományos ecsettel is, de alapozásnál én szívesebben használom a szivacsot, mert sokkal egyenletesebben el tudom vele oszlatnia festéket, és nem marad csíkos a felületem.Most egyébként az Auchan saját márkás akrilfestékével dolgozom, mivel imádom ezt az elefántcsont fehér árnyalatot. És egyébként is jó dolgozni ezekkel a termékekkel, mert elég sűrű ahhoz hogy akár egy rétegben is tökéletesen takarjon, de nem annyira, hogy ne lehessen szépen elkenni a felületen. Ettől függetlenül, a tényleg hibátlan takarás érdekében kétszer fogom átfesteni a gyertyatartót.
* Míg várom, hogy az első réteg teljesen megszáradjon, kiválasztom a mintát, amit decoupage-olni szeretnék. Most apró karácsonyi motívumokat választottam, amit elszórtan helyezek majd el a gyertyatartón. Egy kis olló segítségével körbevagdosom a motívumokat (Van aki szalvéta tépkedésére esküszik, én jobban szeretek vágni.), és eltávolítom a szalvéta alsó két rétegét.* Felviszem a második réteg akril festéket, majd miután megszáradt a festék, felragasztom a kinyirkált karácsonyi motívumokat, és hagyom pár percig száradni.
Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy nem szeretek szalvétaragasztót használni. Szerintem azon túl, hogy drága, nehéz is vele szépen dolgozni mert nagyon sűrű. Helyette én inkább a selyemfényű vizes bázisú bútorlakkot preferálom ragasztáshoz és fedőlakként egyaránt. Eddig még minden felületen nagyszerűen bevált, legyen szó fáról, kerámiáról, papírról vagy akár műanyagról.
* Egy vékony rétegben lelakkozom az egész gyertyatartót, és miután teljesen megszáradt, egyenletesen felviszem rá a kétfázisú finom repesztő első komponensét azokra a részekre, amit antikolni szeretnék. Jelen esetben minden olyan területre, amit nem fedtem szalvétával.Ügyeljünk rá, hogy a lakkréteg ne legyen túl vastag!
Több repesztőlakkot is próbáltam már, és nekem a Pentart terméke vállt be a leginkább. Az első réteg egyébként egy sűrű, kicsit nyúlós állagú fehér ragasztó, ami a második réteget fogja majd fixálni.
* Miután az első réteg átlátszóra száradt, felvihetem a második fázist. Itt nem kell precízen festegetni, nyugodtan dolgozhatunk lendületes, egymást fedő, egymásra merőleges ecsetvonásokkal. Vagy ha nem bánjuk, hogy összekoszoljuk magunkat, akkor finoman az ujjainkkal is eloszlathatjuk lakkot.
Itt nem kell finomkodni, nyugodtan rámehetünk a díszített részeket is, hiszen úgyis csak ott fog repedni a lakk, ahol került alá az első komponensből.
Ha megvagyunk kb. 30 perc, mire a réteg megszárad, és a felültet megrepedezik.
Ha nincs kedvünk, türelmünk kivárni a száradási időt, akkor nyugodtan a fűtőtest mellé helyezhetjük a tárgyunkat, ezzel gyorsítva a száradás folyamatát.
* Mivel a repesztőlakkunk szépen megrepedezett, már csak annyi a dolgom, hogy kiemeljem ezeket a repedéseket. (Ne örüljünk nagyon előre, mert szerintem ez legmunkásabb része az egésznek) Én a Pentart bitumenes antikoló pasztájával szeretek dolgozni, abból is most az Umbra árnyalatot választottam.
Fogom a kidobásra ítélt pamut pólómat, és levágok belőle két darabot. Az egyik darabbal a pasztát fogom felvinni a gyertyatartóra, a másikkal pedig majd a felesleget törlöm vissza.
Az ujjam köré csavarom az egyik anyagdarabot, belemártom kicsit a pasztába, és szépen elkezdem bedörzsölni vele a gyertyatartót. Nem kell egyszerre sok pasztát felvennem, mert csak maszatolok vele, és nem kell nagyon rá sem nyomnom a rongyot a felületre, mert így is kitölti a repedéseket.Amikor mindenhová juttattam az antikoló pasztából fogom a másik rongyot és alaposan áttörlöm vele a felületet. Az a tapasztalatom, hogy erre bizony rá kell szánni az időt, és az energiát mert csak így tudom mindenhonnan visszaszedni a felesleges pasztát. Addig törölgetem míg már úgy látom, hogy nem kerül több szín a rongyomra.
* Ha ezzel megvagyok, akkor fogom az oldószeres lakkomat (szintén Pentart termék) és vékonyan lekenem vele a gyertyatartót. Ez a lépés természetesen elhagyható, de sokkal tartósabb lesz így a végeredmény. Ezenkívül, mivel vízállóra szárad, megkönnyíti majd a tárgyam későbbi tisztán tartását.Ezt a lépést célszerű egyébként akkor végezni, amikor meg tudjuk oldani annak a helyiségnek a szellőztetését, ahol dolgozunk, mert sajnos ez a fedőlakk igencsak büdös, és szellőztetés nélkül elég lassan illan el a szaga.
* Készen vagyunk! Új fényében ragyog a régi, padlásról mentett gyertyatartónk. :)
Kíváncsi vagyok, ti hogyan készülődtök. Van olyan szerettetek, akit saját készítésű ajándékkal leptek majd meg? Ha gondoljátok, osszátok meg velem kommentben! :)
Köszönöm, hogy itt voltál, hamarosan újra jövök. :)
