Karácsonyi üdvözlőlap saját kezűleg

Sziasztok!

Valószínűleg nem tudjátok rólam, de nagyon szeretem a képeslapokat. A kézzel írott leveleknek és képeslapoknak van egy olyan bája, amit az elektronikus üzenetváltásnak nincs. Egy képeslapon érkezett pár soros üzenet valahogy sokkal személyesebb mintha csak bepötyögnénk ugyanazt valami trendi alkalmazásba. Éppen ezért rajongtam az ötletért, mikor néhány éve rátaláltam a Postcrossing nevű véletlen képeslapcserélő oldalra.

És közel öt év, valamint néhány száz elküldött, illetve kapott lap után még mindig imádom. :)

A magyar Postcrossing Csoportban pedig a Facebook-on nagyon sok kedves embert ismertem meg. És azt hiszem immár harmadik éve, hogy részt veszek a csoportban meghirdetett kézzel készített karácsonyi képeslapozós játékban. Ezt úgy kell elképzelnetek, mint az iskolákban népszerű Secret Santa ajándékozásokat. Csak ugye itt nem mikulás csomagokkal, hanem képeslapokkal. :)

Ennek apropóján gondoltam, hogy mutatok nektek néhány gyorsan megvalósítható ötletet ha ti is szeretnétek szeretteiteket kézzel készült üdvözlőlappal meglepni. :)

Az első lépés mindegyiknél ugyanaz: Le kell szabni a képeslap alapját.
Én alapnak natúr színű scrapbook papírt használtam. Egy ív papírból 3 normál méretű kihajthatós képeslap jön ki: Két álló, és egy fektetett.
Első lépésben tehát berajzoltam a két 15*21 cm-es lap oldalait, hogy aztán a papírvágóval pontosan lehessen vágni. A leeső rész kb. 30*10 cm-es, ami pont tökéletes méret a harmadik lapnak. :)
A hosszabbik oldalak mentén elfeleztem és félbe hajtottam a papírokat, jó alaposan meghúztam az éleket. Készen is vannak az alapok, jöhet a dekoráció.

Először egy egyszerű magyalkoszorús lapot készítettem, ami nagyon mutatós, percek alatt megvan, és nagyobbacska gyerekek is bátran megpróbálkozhatnak vele.

A Heyda-nak gyönyörű szép mintás papírjai vannak, én most egy kissé opálosan áttetsző, fehér inda mintásat választottam hogy kicsit feldobjam az egyhangú barna alapot.
A képeslap alapunk oldalainál kb. 1-1 centiméterrel kisebb téglalapot vágtam le cikk cakk ollóval, és ragasztó roller segítségével rögzítem az alaphoz. Természetesen használhattok hagyományos ragasztó stiftet is, de akkor vigyázni kell, hogy száradáskor ne hullámosodjon meg a papír.
A kínaiban néhány száz forintért találtam egy tekercs nem túl szép, de a célnak megfelelő apró levélkés magyal girlandot. Ebből levágtam egy kb. 15-20 centis darabot, amiből koszorú formát hajtottam. 3-4 rétegben ha már fedik egymást a levelek, akkor egész szép, sűrű koszorút kapok. :)
Ragasztópisztoly segítségével rögzítettem a képeslapunk felső részén a koszorút, hajtogattam egy parányi masnit, és azt is felragasztottam.
A lap alsó részére megkíséreltem felírni az üdvözletet, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy mivel a választott mintás papír egy cseppet nejlonos, nem fog rajta a toll. Így vésztartalékként az alkoholos filchez nyúltam, ami az egyébként is ronda írásomon nem sokat javított. :)
Így még szegénykém nagyon kis semmilyen volt, ezért elővettem a Pentart Jég effekt pasztáját, és pötyögtettem vele ide-oda a levelekre.
Mióta először kipróbáltam ezt a pasztát nagyon szeretem használni:  Opálosra szárad, enyhén csillog és  csodákat képes okozni a téli hangulatú dekorációkkal. :)

A másodjára egy egyszerű fonalgrafikás karácsonyfát készítettem. Ez egy kicsit több munkát igényel, de a technika roppant egyszerű és látványos.

Az előzőhöz hasonlóan most is levágtam egy, a képeslapalap oldalainál 1-1 centivel kisebb téglalapot egy scrapbook papírból, amire dolgozni fogok. Ez alkalommal egy kicsit vastagabb, egyszerű fehér, magában mintás papírt választottam.
Felskicceltem rá a karácsonyfámat és öld melírozott fonallal elkezdtem kivarrni. Azért választottam melírozott fonalat, mert nem szerettem volna homogén fát. Így ahova a világosabb fonalrészek kerültek olyan, mintha picit havas lenne a fa ága.
A Pinteresten ezer és egy változatot találni fonalgrafikás karácsonyfákra ha rákeresünk  a 'String art' kifejezésre, de én a legegyszerűbb mellett tettem le a voksomat. Minden szintet egy pontból indítottam, és onnan terítettem szét legyezőszerűen a fa ágait. Ahogy haladtam lefelé, úgy radíroztam ki szépen
fokozatosan a segédvonalakat.
Miután elég sűrűnek ítéltem a fenyőmet, a tetejére sárgával csillagot varrtam. És ez volt az a pont, ahol rájöttem, hogy jó, jó, de nekem mégsem igazán tetszik. Ezért fogtam egy melírozott piros fonalat, és két szálával elszórtan pici francia csomókat öltöttem az ágak közé ezzel imitálva a karácsonyi díszeket.
A francia csomó készítése igazán egyszerű: Felöltöttem a képeslap színére a tűvel, felhúztam a fonalat, és kétszer körbetekertem azt a tűn. Ezután pedig vissza leöltöttem a lukba, és visszahúztam a fonalat. Ezen a videón tudjátok megnézni, hogy készül: francia csomó. Ugye milyen egyszerű?
Ez után egyszerűen a ragasztó rollerrel átmentem néhányszor a lap hátulján és felragasztottam az alapra. :)

A harmadik változatban hógömbök inspirálta lapokat készítettem. Rögtön kettőt, mert nem tudtam választani a minták közül. :)

Első lépésben most is leszabtam 2 téglalapot a fehér scrapbook papírból  a cikk cakk ollóval, és ceruzával berajzoltam, hol lesznek a hógömbök "burái". Egy álló és egy fekvő lapot készítettem, mindkettőnél úgy választottam meg a hógömbök méretét és úgy helyeztem el őket, hogy mellé és alá még odaférjen az üdvözlő szöveg.
Ezt követően egy éles sniccerrel óvatosan kivágtam a köröket. Vigyáztam, hogy ne tegyek nagy kárt a szélekben, mert a kieső részre még szükségem volt: Erre dekupázsoltam fel a mintáimat.
Én szalvétákból vágtam ki a mintákat (egy mikulásosat és egy őzikéset), de nyugodtan lehet használni rizspapírt, vagy akár nagyobb matricákat is.
Amíg vártam hogy megszáradjon ragasztóm egy mintalyukasztóval hópihétek nyomkodtam ki egy glitteres scrapbook papírból. Ezekkel terveztem megtölteni a hógömbök belsejét.
Miután megszáradt a ragasztó egy éppen hogy festékes szivaccsal kiemeltem a hógömb belsejét adó korongok széleit. Ide tényleg csak egy leheletnyi festékre van szükség, hogy a háttér, és az előtér ne folyjon össze.
Az őzikés korongot még összekentem egy kevés hópasztával is, hogy fokozzam a havas hatást, de persze ez elhagyható :)
Még száradt a festékem, az alaphoz próbáltam a méretre vágott fehér scrapbook papírt, és ceruzával bejelöltem a hová fognak esni hógömbök belsejei.
Ezt követően egy vastagabb genothermből kivágtam két négyzetet, amit a ragasztó rollerrel a fehér papírok hátára ragasztottam. Itt figyelni kell arra, hogy mindenhová kerüljön a ragasztóból, ne maradjon hézag.
Felragasztottam a hógömbök belsejét a képeslap alapokra, majd 3D ragasztószalaggal (kétoldalú szivacsos ragasztószalag néven is lehet vele találkozni) jó alaposan körberaktam a korongot. Lehet a hagyományos rollert is használni, de én szerettem volna egy kicsit több helyet hagyni a hópihéknek hogy mozogjanak. Ebben az esetben a ragasztó stift használatát nem javaslom, mert a száradási idő alatt könnyen beleragadhatnak a hópihék.
Megtöltöttem a hógömböket a kivágott hópelyhekkel. Jobban mondva csak az őzikéset, mert a mikulásoshoz közben találtam nagyon helyes csillag alakú flittereket, amik jobban passzoltak a mintához.
Felragasztottam az előlapokat, és megrajzoltam a hőgömbök talpát, amit utána akril festékkel festettem meg.
Az üdvözlő szöveget ez alkalommal az egyik karácsonyi stencilemmel oldottam meg, szintén akril festékkel megfestve, de kézzel is nyugodtan fel lehet írni a szöveget.
És tulajdonképpen készen is vagyunk. Elkészültek a hógömbös képeslapok. :)

Bevallom, mikor elkészültem a 4 lappal, nem igazán tudtam választani közülük.
Nektek melyik tetszik a legjobban? Ti is készítetek Karácsonyra saját üdvözlőlapot?
Ha igen, itt vagy FB-n kommentben osszátok meg velünk. :)

További kellemes készülődést kívánok!

Régiből újat - Karácsonyi díszek CD-ből

Sziasztok!

A Karácsonyi szezonban az ékszerek mellett mindig található a pultomon sok karácsonyi apróság is: edényfogók, karácsonyfadíszek, vagy éppen patchwork asztalközepek. Ezek közül a legnépszerűbbek az újrahasznosított CD lemezből készült díszeim, ezért ma itt a blogon azt mutatom meg nektek, hogy készíthetitek el ti is otthon egyszerűen.
Lássunk is hozzá:

* Először is, fúrjunk lukat a lemezekbe. Mivel én a gyors megoldásokat kedvelem, ezért belepakolom az egészet egy CD hengerbe, rázárom a tetejét és egyben átfúrom az egészet.
(Természetesen ezt a munka végén is megejthetjük, de akkor egyesével kell szenvednünk, és fenn áll a veszélye, hogy a fúró megszaggatja a mi gyönyörűen díszített munkánkat.)

* Ezt követően etikett címkével mindkét oldalon ragasszuk le a CD közepét.

* Válasszunk ki néhány csinos szalvétát, amivel díszíteni szeretnénk a lemezeinket, rajzoljuk körbe, és vágjuk ki a köröket. Hasonlóan járjunk el néhány fehér géppapírral is.

* Azt hiszem, tavaly említettem, hogy én általában a bútorlakkot preferálom a szalvétaragasztó ellenében. Most sincs ez másképp. Fogjunk egy széles ecsetet, vékonyan kenjük meg lakkal a CD-nk egyik oldalát, és jó alaposan simogassunk rá egy fehér papírkört. Ez lesz hivatott eltakarni a lemez elejét és hátát, hogy a szalvétán a minta szépen kiadja magát. Nem mellesleg eltakarja a gyártó logóját is. :) 

Ha megszáradt a lakkunk ismételjük meg ezt a másik oldalon is. (Ha szükséges, a színét takarjuk le egy második papír rétegel is.)

Más kézműveseknél általában azt látom, hogy ők egyszerűen lefestik fehér festékkel a lemezeket és kész. A kezdet kezdetén én is kipróbáltam ezt az opciót, és nagyon nem jött be. Azon kívül hogy egy örökkévalóság volt mire megszáradt (már ha megszáradt), még mindent össze is mocskoltam vele. :)

* Miután teljesen megszáradtak a korongok fogjunk egy sniccert és a széleken az esetlegesen túllógó részeket vágjuk le. Ezután keressük meg a furatokat a papírrétegek alatt, és tegyük ismét láthatóvá, mert később ha már szalvéta is kerül rá, nehezebb dolgunk lesz.

* Hozzákezdhetünk a szalvéta feldekupázsolásának. :)
Odapróbáljuk a szalvétát a CD-hez, hogy jó helyre kerüljenek a szélek, egy kis részen félrehajtjuk a szalvétát, és vékony réteg ragasztót kenünk alá. (Vagy a jelen esetben bútorlakkot. :) ). Óvatosan a helyére simogatjuk a szalvétát, és fokozatosan haladunk tovább. Ehhez használhatunk puha ecsetet is, de én jobban szeretek puha mosogatószivacsot használni.
Miután a szalvéta a helyére került egy vékony rétegben átkenjük az egészet a lakkal, és hagyjuk száradni. A teljes száradást követően pedig  megismételjük ezt a műveletet a lemez hátulján.

* És itt akár készen is lehetnénk, de mivel ezek karácsonyfadíszek lesznek, nem árt egy kicsit feldobni őket valamivel. :)
Ehhez bármit használhatunk, ami van otthon: hópasztát, csipkeszalagot, kontúrozó tollat, bármit. Én személy szerint nagyon szeretem a glittert, és mindig ezekhez nyúlok, ha CD díszt készítek. Mértékkel használva nagyon elegáns, ünnepi hatást lehet vele elérni, nem mellesleg imádom, ahogy a karácsonyfa fényei megcsillannak rajta.
És amilyen gyorsan lehetett eddig haladni a munkával, annyira időigényes ez a lépés:
Egy kicsi keverőpohárba egy kevés lakkot csepegtetek, beleszórom a csillámport, és módszeresen, színenként végighaladva az összes lemezen kiemelem a nekem tetsző részeket.
A glitter mennyisége attól függ, hogy mennyire szeretném kihangsúlyozni az egyes részleteket. Ha nagy felületnek szeretnék éppen hogy egy kis csillogást adni, akkor egészen keveset szórok a lakkba, de ha kisebb területre akarom felvinni, és azt szeretném, hogy az hangsúlyosabb legyen, akkor egészen sűrű, már-már paszta állagú keveréket készítek.
Nem fogok hazudni, a 10-14 darab korong megglitterezése oldalanként olyan jó két-két és fél órát vesz igénybe. De szerintem megéri. :)
Ezt követően már csak annyi a dolgunk, hogy szalagot fűzünk a lukakba, és mehetnek is a fára, vagy az ablakba, vagy bárhová. :)

Ha pedig kedvet éreztek, hogy elkészítsétek a saját díszeiteket,

ne habozzatok képet küldeni az elkészült darabokról itt vagy akár FB-n keresztül :)

Régiből újat - Készítsünk Karácsonyi hanglatú gyertyatartót

Sziasztok!

Már csak pár nap és itt a Karácsony, ezért nálunk, a Kriana kicsiny műhelyében már hetek óta lázasan folyik a készülődés, hogy elkészüljünk mindennel az Ünnepekre.

Ennek apropóján most mutatok nektek egy egyszerű, és gyors átalakítást, amiben néhány, a padláson talált máz nélküli agyagtárgyat fogok újjá varázsolni. Elsőnek egy szegény kis gyertyatartóra esett a választásom, amit decoupage technikával díszítek, majd repesztőlakk segítségével antikolok.

Az újjá varázsolásához szükség lesz: akril festékre, oldószeres lakkra, szalvétára és szalvéta ragasztóra, kétfázisú repesztő lakkra, antikoló pasztára, néhány ecsetre, illetve egy kidobásra ítélt puha pamut pólóra. 

* Először is leportalanítom a díszíteni kívánt tárgyat, majd szivacsecset segítségével világos színű akrilfestéket viszek fel a felületre. Dolgozhatunk hagyományos ecsettel is, de alapozásnál én szívesebben használom a szivacsot, mert sokkal egyenletesebben el tudom vele oszlatnia  festéket, és nem marad csíkos a felületem.
Most egyébként az Auchan saját márkás akrilfestékével dolgozom, mivel imádom ezt az elefántcsont fehér árnyalatot. És egyébként is jó dolgozni ezekkel a termékekkel, mert elég sűrű ahhoz hogy akár egy rétegben is tökéletesen takarjon, de nem annyira, hogy ne lehessen szépen elkenni a felületen. Ettől függetlenül, a tényleg hibátlan takarás érdekében kétszer fogom átfesteni a gyertyatartót.

* Míg várom, hogy az első réteg teljesen megszáradjon, kiválasztom a mintát, amit decoupage-olni szeretnék. Most apró karácsonyi motívumokat választottam, amit elszórtan helyezek majd el a gyertyatartón. Egy kis olló segítségével körbevagdosom a motívumokat (Van aki szalvéta tépkedésére esküszik, én jobban szeretek vágni.), és eltávolítom a szalvéta alsó két rétegét.

* Felviszem a második réteg akril festéket, majd miután megszáradt a festék, felragasztom a kinyirkált karácsonyi motívumokat, és hagyom pár percig száradni.
Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy nem szeretek szalvétaragasztót használni. Szerintem azon túl, hogy drága, nehéz is vele szépen dolgozni mert nagyon sűrű. Helyette én inkább a selyemfényű vizes bázisú bútorlakkot preferálom ragasztáshoz és fedőlakként egyaránt. Eddig még minden felületen nagyszerűen bevált, legyen szó fáról, kerámiáról, papírról vagy akár műanyagról.

* Egy vékony rétegben lelakkozom az egész gyertyatartót, és miután teljesen megszáradt, egyenletesen felviszem rá a kétfázisú finom repesztő első komponensét azokra a részekre, amit antikolni szeretnék. Jelen esetben minden olyan területre, amit nem fedtem szalvétával.
Ügyeljünk rá, hogy a lakkréteg ne legyen túl vastag!

Több repesztőlakkot is próbáltam már, és nekem a Pentart terméke vállt be a leginkább. Az első réteg egyébként egy sűrű, kicsit nyúlós állagú fehér ragasztó, ami a második réteget fogja majd fixálni.

* Miután az első réteg átlátszóra száradt, felvihetem a második fázist. Itt nem kell precízen festegetni, nyugodtan dolgozhatunk lendületes, egymást fedő, egymásra merőleges ecsetvonásokkal. Vagy ha nem bánjuk, hogy összekoszoljuk magunkat, akkor finoman az ujjainkkal is eloszlathatjuk lakkot.
Itt nem kell finomkodni, nyugodtan rámehetünk a díszített részeket is, hiszen úgyis csak ott fog repedni a lakk, ahol került alá az első komponensből.
Ha megvagyunk kb. 30 perc, mire a réteg megszárad, és a felültet megrepedezik.

Ha nincs kedvünk, türelmünk kivárni a száradási időt, akkor nyugodtan a fűtőtest mellé helyezhetjük a tárgyunkat, ezzel gyorsítva a száradás folyamatát.

* Mivel a repesztőlakkunk szépen megrepedezett, már csak annyi a dolgom, hogy kiemeljem ezeket a repedéseket. (Ne örüljünk nagyon előre, mert szerintem ez legmunkásabb része az egésznek) Én a Pentart bitumenes antikoló pasztájával szeretek dolgozni, abból is most az Umbra árnyalatot választottam.

Fogom a kidobásra ítélt pamut pólómat, és levágok belőle két darabot. Az egyik darabbal a pasztát fogom felvinni a gyertyatartóra, a másikkal pedig majd a felesleget törlöm vissza.

Az ujjam köré csavarom az egyik anyagdarabot, belemártom kicsit a pasztába, és szépen elkezdem bedörzsölni vele a gyertyatartót. Nem kell egyszerre sok pasztát felvennem, mert csak maszatolok vele, és nem kell nagyon rá sem nyomnom a rongyot a felületre, mert így is kitölti a repedéseket.

Amikor mindenhová juttattam az antikoló pasztából fogom a másik rongyot és alaposan áttörlöm vele a felületet. Az a tapasztalatom, hogy erre bizony rá kell szánni az időt, és az energiát mert csak így tudom mindenhonnan visszaszedni a felesleges pasztát. Addig törölgetem míg már úgy látom, hogy nem kerül több szín a rongyomra.

* Ha ezzel megvagyok, akkor fogom az oldószeres lakkomat (szintén Pentart termék) és vékonyan lekenem vele a gyertyatartót. Ez a lépés természetesen elhagyható, de sokkal tartósabb lesz így a végeredmény. Ezenkívül, mivel vízállóra szárad, megkönnyíti majd a tárgyam későbbi tisztán tartását.

Ezt a lépést célszerű egyébként akkor végezni, amikor meg tudjuk oldani annak a helyiségnek a szellőztetését, ahol dolgozunk, mert sajnos ez a fedőlakk igencsak büdös, és szellőztetés nélkül elég lassan illan el a szaga.

* Készen vagyunk! Új fényében ragyog a régi, padlásról mentett gyertyatartónk. :)

Kíváncsi vagyok, ti hogyan készülődtök. Van olyan szerettetek, akit saját készítésű ajándékkal leptek majd meg? Ha gondoljátok, osszátok meg velem kommentben! :)

Köszönöm, hogy itt voltál, hamarosan újra jövök. :)