Címkék

2018. április 2., hétfő

Ékkő az Ír-tengeren (4. rész): Észak, dél, kelet... utolsónak mi maradt?

Sziasztok!

Kellemes Húsvétot Kívánok Nektek!
Most, hogy új bejegyzést szerettem volna írni, vettem csak észre, hogy a Man szigeteki beszámolóm utolsó része bennmaradt a vázlatok között. Így kicsit megkésve, de most osztom meg veletek:

Ebben a bejegyzésben elérkeztünk Man szigeti utazásunk utolsó napjához, amikor is Peel városába tettünk látogatást.

Peel a harmadik legnagyobb város Douglas és Ramsey után, a sziget nyugati partján található, a Neb folyó torkolatánál. Az 1300-as évek közepéig, vagyis addig míg a sziget királya át nem tette székhelyét a Rushen Kastélyba, Peel volt a sziget fővárosa. A 18. század közepéig a legjelentősebb import-export tevékenységet bonyolító kereskedőváros volt, később pedig, a 19. század végéig a legforgalmasabb halászkikötő.

Peel felkapott üdülőhelynek számít a sziget állandó lakosai és az ide látogatók között egyaránt. De nem csak a homokos standja miatt igazán népszerű, hanem mert ha igazán szerencsések vagyunk, a part közelében gyakran meg lehet pillantani a környéken élő fókák közül néhányat. Meg persze cápákat is, mivel hogy errefelé azok is szívesen éldegélnek. Szóval ha valaki fürdőzésre adja a fejét, annak tényleg célszerű betartania a kijelölt fürdőzőhelyre vonatkozó figyelmeztetéseket.

Legnépszerűbb látnivalói a House of Manannan, a Leece Museum, a Manx Transportation Museum, az A.R.E Motorcycle Collection és természetesen a Peel Castle. Illetve a számos fesztivál aminek a város tavasztól őszig otthont ad. A legjelentősebb a Peel-i Viking Dereglye Fesztivál és a Peel Karnevál.

Douglas és Peel között több buszjárat is közlekedik korán reggeltől délutánig bezárólag, melyek mindegyikén használni lehet a GO card-unkat. Az út nem hosszú, kb. 30 perc, és a busz a városközpontban tesz le minket.

A napot a House of Manannan-ban kezdtük, ahol maga Manannan, a viking tengeristen egy szórakoztató interaktív kiállítás keretében "vezet végig" minket a sziget gazdag történelmén. Viaszbábuk és filmvetítések sora mutatja be a sziget első lakóinak életét 3 szinten keresztül, szerintem nagyon ötletes módon. És mivel itt sem azt a tömény, és száraz történelmi rizsát kapjuk, kisebb gyerekek is érdekesnek találhatják a kiállítást. (A belépő egyébként felnőtteknek 10£, de GO card-dal ingyen bemehetünk a minden nap nyitva tartó épületbe.)
Személyes kedvencem az Odin’s Raven névre keresztelt viking hajó replikája volt, mely már az épületbe lépés előtt felkelti a látogatók figyelmét. 

Észre sem vettük, de mire itt végeztünk eléggé eljárt az idő, ezért beültünk ebédelni az épület szomszédságában álló The Creek Inn névre hallgató... hm... mondjuk kis kocsmába. 
Nyilván észrevettétek, hogy eddig igyekeztem kerülni hogy konkrétan nevesítsek vendéglátóipari egységeket, de ez a hely mély nyomot hagyott bennem. A berendezés nagyon hangulatos, a pincérek kedvesek és udvariasak, a menü pedig roppant változatos: Többféle idény jellegű hal, kagyló és egyéb tengeri herkentyűvel készült, illetve csirke, disznó, marha és vegetáriánus étel közül tud választani a vendég.  Itt jártunkkor például a jóféle magyar gulyás leves is megtalálható volt az étlapon. :)
De persze nem azért utaztunk 2300 kilométert, hogy gulyást együnk, és ha valahol, akkor itt biztos hogy frissek a tengeri mütyűrök, ezért egy olyan fogást választottunk, amit én leginkább kagylós-rákos rakott krumplipüréként tudnék definiálni rengeteg sajttal.
Meg kell kísérelnem itthon is reprodukálni, mert isteni volt!  :)

A kiadós ebéd után, kihagyva a város összes motoros kiállítását, a Peel Kastély felé vettük az irányt. (A kastélybelépő 6£, de GO carddal ingyenes, és a hét minden napján nyitva áll a látogatók előtt.)


A kastély helyén eredetileg istentiszteleti hely volt, egészen a 11.századig, amikor is a sziget első királya, Magnus Barefoot erődítményt épített ide. Döntésében nagyban közrejátszott, hogy a kastély tulajdonképpen nem Man-on, hanem a közvetlenül mellette lévő, parányi St Patrick Szigeten fekszik, ami árapály sziget lévén jól védhetővé teszi az erődöt.


Én személy szerint a hollókői várhoz tudnám hasonlítani a Peel-i kastélyt, már ami az állapotát illeti, csak ez kicsit nagyobb, itt sokkal több a zöld terület, kellőképpen alá van aknázva nyúlüregekkel, és innen sokkal pazarabb a kilátás. :)
Éppen ezért, GO card hiányában nem igazán éri meg jegyet váltani. Viszont ha van kártyánk, és jó másfél óránk, akkor el lehet lézengeni egy ideig, kikönyökölni a várfalra, és elmerülni a
a tenger látványában.
Vagy ha elég kalandvágyóak vagyunk, akkor elindulhatunk a kastély fölött magasodó Peel Hill két túraútvonalának egyikén, hogy felérve 152 m magas domb tetejére gyönyörködjünk a panorámában. És micsoda kilátás nyílik a dobról! Tiszta idő esetén pedig nem csak a fél szigetet lehet belátni, hanem egészen a távolban, Skócia partjait is fel lehet fedezni.


Ha valaha Peel-be látogattok, és szép az idő, ez az a program, amit nem javaslok kihagyni, mert fantasztikus ahogy alattunk kéklik a tenger, a nap süti az arcunkat, és vadvirágok százai illatoznak körülöttünk. Ha a máshol nem sikerült, itt biztos vagyok benne, hogy még a legfeszültebb ember is ki tud kapcsolni. :)


Visszaérve a városba még volt némi időnk a busz indulásáig, ezért sétálgattunk kicsit az utcákon, és kikötöttünk a The Cathedral Church of St German-nál.
Úgy emlékszem, ez a Sziget egyetlen katolikus székesegyháza. Védőszentje pedig egy, a 400-as években itt élt kelta misszionárius, név szerint St German of Man.
Eredetileg a székesegyház a St Patrick Szigeten, a Kastély falain belül épült a 12. században, majd a 18.-ban összedőlt. A Kastély akkori tulajdonosa pedig úgy döntött, hogy nem építi újra a templomot. 
A jelenlegi Peel-i Katedrális 1879 és 1884 között épült fel Peel város piacterén, melynek felújítását 2015-ben Anna hercegnő patronálta. 

Maga a Katedrális is lenyűgöző a vörös téglából emelt falaival, és hatalmas ólomüveg ablakaival, de ami bennem személy mély nyomot hagyott, az a templomkert volt. 
Mivel Man szigetén a II. Világháború alatt és után több koncentrációs tábor is működött, tulajdonképpen a téma adta magát:  A szigeten lévő táborokban, valamint a történelem legborzalmasabb népirtásaiban (Ruandai népirtás, Zsidó holokauszt, stb. ) elhunytakra emlékeznek néhány nagyon ötletes szobor, és a kertben elültetett növények segítségével. A gondos tervezésnek hála itt mindennek, még az utolsó facsemetének is jelentősége van.

Még nézelődtünk, szépen eltelt az idő, és megérkezett a buszunk, hogy magunk mögött hagyjuk Peel-t, majd másnap hajnalban magát a Szigetet is. 

Ezt követően még néhány napot Londonban időztünk, de erről nem tervezem, hogy hosszabban fogok írni, mert pár percet elég eltölteni a Google-n, hogy bárki össze tudjon állítani magának egy valamire való útitervet, ha a városba szeretne látogatni. :)

Ami engem illet, a Man sziget örökre belopta magát a szívembe, és remélem a jövőben még lesz lehetőségem visszatérni ide. :)

Köszönöm, hogy benéztetek! Hamarosan új beszámolóval érkezem. :)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése