A mostani alkalommal a Man szigeteki kirándulásom újabb állomásáról mesélek nektek, melyben nagy szerepet kapott a vasúti közlekedés. :)
A Man szigeten március közepétől október végéig-november elejéig működik a vasúti szolgáltatás. Ennek oka, hogy a helyi vasút
A mi kis kirándulásunkat sikerült pont az idei Manx Heritage Transport Festival alkalmára ütemezni, ami egy 5 napos rendezvény a vasút szerelmeseinek. Bemutatja a Manx vasút teljes történetét, különleges vonatos kirándulásokat szervez Man gyönyörű tájain keresztül, és felvonultatja a teljes gördülő állományt igazi időutazásra invitálva az embereket. :)
Az esemény nem vonz annyi látogatót mint a TT, de még így is szép számmal érkeznek ilyenkor a szigetre a világ minden tájáról az érdeklődők. Többekkel beszélgettem, akik már évek óta visszajáró látogatói az eseménynek. És személy szerint teljesen megértem, hogy miért. :)Szóval a utazásunk harmadik napján észak felé vettük az irányt majd először Laxey-t, utána pedig Ramsey városkát fedeztük fel.
Laxey egy igazán bájos kis település a sziget keleti partján: zöldellő erdőkkel körbevett völgyben terül el, két folyócska találkozásánál, és az internet szerint legfőbb nevezetessége a Laxey Wheel (vagy igazi nevén a Lady Isabella). A 1854-ben épült kerék volt hivatott a Laxey-i bányászat fénykorában kiszivattyúzni a vizet a bányajáratokból. Különlegessége, hogy ehhez szintén a víz erejét veszi igénybe ipari forradalom ide vagy oda. :)
A szigeten ólmot, cinket és rezet bányásztak, ezért egy "korszerű" gőzzel működő erőmű építése igencsak költséges és felesleges lett volna, mivel a működéséhez szükséges szenet importálni kellett volna.
A bánya ugyan 1929-ben bezárt, de a kerék azóta is turisták tömegeit vonzza. Nem ok nélkül. :)A Laxey Wheel április 1. és november 3.-a között minden nap 9:30 és 17:00 között várja a látogatókat. (A felnőtt belépő: 8£, de GO-card-dal ingyenesen megtekinthető.)
Lehetőségünk van bejárni a régi bánya területének egy részét, és megismerni az itt dolgozók mindennapjait, a bányász lét nehézségeit. Tanulhatunk a kerék tervezésének folyamatáról, és annak működéséről, valamint ha nem vagyunk túlzottan tériszonyosak, felmászhatunk a kerék tetejére, és gyönyörködhetünk a lélegzet elállító panorámában. 
Nekem az szigeten töltött öt nap egyik legemlékezetesebb programja ez a látogatás volt. A kilátás a Snaefell hegyre, a Mooar folyó csobogóinak duruzsolása és úgy ahogy van az egész zöldellő völgy olyan volt, mintha valami tündérek lakta vadonba csöppentem volna. :)
Man szigeten egyébként a népmesék gyakori visszatérői a tündérek, akiknek létében a helyiek többsége mind a mai napig hisz. Minden alkalommal, amikor áthaladnak egy tündérhíd alatt köszönnek az ott élő kis lényeknek, ugyanis úgy tartják, hogy a tündérek cserébe jó szerencsével ajándékkozák meg őket. Ha mégis elmulasztják, ezek a varázslatos kis lények megbosszulják a sértést.
Ugyan nem tudom, mennyi igaz mindebből, de nem árt elővigyázatosnak lenni: Ne felejtsünk el köszönni. :)
Ugyan nem tudom, mennyi igaz mindebből, de nem árt elővigyázatosnak lenni: Ne felejtsünk el köszönni. :)
Az internet népe szerint van még valami, amit érdemes megnéznünk/kipróbálnunk, ha már a városkába vetett mindet az utunk. Ez pedig nem más mint a The Great Laxey Mine Railway.
Ez a keskeny nyomtávú vasút a Nagy Laxey Bánya támogatására lett kialakítva, és a régi bánya bejáratától az ércmosók szintjéig fut, keresztülhaladva a sziget egyetlen vasúti alagútján.
A bánya bezárásakor a vasutat is lezárták, a kocsikat leselejtezték. 1970-ben egy lezárt föld alatti szakaszon egy komplett vonatot és 6 ércszállító kocsit találtak kifogástalan állapotban, melyek a bánya lezárásakor maradtak hátra. 1990-ben határozat született a vonal rehabilitációjáról, tekintettel annak vasúttörténeti jelentőségére. A felújított vasutat 2004-ben adták át, és azóta minden évben július és augusztus hónapjában, hétvégente 11:00 és 16:30 között várja a látogatókat. (A belépő 2£, de GO-card-dal ingyenesen kipróbálható.)
Nos, véleményem szerint ezt az alig fél km hosszú csodát erős jóindulattal lehet csak vasútnak nevezni, de tény és való, hogy megvan a maga bája. :)
Ezután, mivel sem az internet, sem pedig a reptéren zsákmányolt IOM prospektus nem írta, hogy más látnivaló is lenne a városban, és mert már dél is elmúlt, elkaptuk a következő vonatot, az utunkat Ramsey városka felé vettük.
Ramsey egy, a sziget északi részén fekvő tengerparti város, és Douglas után a második legnépesebb. Itt található a sziget egyik legnagyobb kikötője, és az internet szerint megtekintésre érdemes szabadidős parkja, a The Grove Museum of Victorian Life és a Milntown House and Gardens.
Előbbi a Gibb család történetét mutatja be a városban való letelepedésük után, valamint bepillantást enged a Viktória korabeli mindennapokba. (Minden nap nyitva van) Utóbbi, a Milntown House pedig egy keresztény család mindennapjaiba kalauzol el minket, akik a 16. század elején telepedtek le a területen. Később az kúriát magániskolává, majd szállodává alakították, végül az 1950-es évektől kezdődően ismét magánház volt, amit az 1830-as évek stílusában újítottak fel. Ma kávézó üzemel az impozáns épületben, melyhez egy lenyűgöző, 15 hektáros kert is tartozik. A házat szerdánként és szombatonként vezetett túra keretében lehet látogatni, és melegen ajánlott interneten előre bejelentkezni, mert a turisták körében népszerűnek számít. A kávézó a keddi napok kivételével 10:00 és 17:00 között van nyitva. (Téli időszakban 16:00-ig)
Mivel egy szép vasárnapi napon keveredtünk a városba, a Házat sajnos nem tudtuk megnézni, így a Grove Múzeummal tettünk egy próbált. Vagyis tettünk volna, de sajnos majdnem egy jó órás séta után szomorúan meg kellett állapítanunk, hogy bizony ha nem találunk helyi buszjáratot a központból a város külterületén lévő múzeumhoz, akkor ez esélytelen. Ezért visszatértünk a városközpontba, és még a frissítő, de hideg eső előtt sétáltunk egy jót a tengerparton és kagylókat gyűjtöttünk.
Tartoztunk az ördögnek ezzel az úttal, eljöttünk idáig, sétáltunk egy jót, de Ramsey sajnos nem nyűgözött le. Nálam a bőven felejthető kategóriába került ez a kissé lepukkant halászfalura emlékeztető város. :(
Mivel itt tartózkodásunk elég kurtára sikerült, és még korán volt, úgy döntöttük visszatérünk Laxey-be, és sétálunk egyet. Az ottani környezet sokkal inkább magával ragadott minket a dús, zöld növényzetével, hangulatos kis folyócskáival és házaival.
És egyáltalán nem bántunk meg, hogy visszatértünk oda, ahonnan a napot indítottuk, mert kiderült, hogy Laxey több mindent tartogat a látogatóknak, mint ami hirdeti magát:
Mindenképpen meg kell említenem a Laxey Woollen Mills-t, ami a sziget egyetlen még üzemelő gyapjúmalma.
Az immár családi vállalkozásként működő malom több mint 100 éve készít minőségi gyapjú termékeket hagyományos eljárással. Ők készítik a hagyományos Manx tartánt, de igazodva az aktuális trendekhez folyamatosan kísérleteznek új mintákkal és színekkel.
A malomhoz tágas kiállítótér és kávézó is tartozik, mely vasárnap kivételével minden nap várja a látogatókat.
Sajnos nem volt alkalmunk belülről is megcsodálni az épületet, de remélem egyszer még lesz rá alkalmam. :)
Aztán ott van a Quarry Vízesés, amihez a Gyapjúmalmon túlhaladva, egy szinte észrevétlen gyalogúton lehet pár perc sétával elérni. De ha folytatjuk utunkat a Glen Roadon, akkor hamarosan eljutunk a Laxey-i kikötőbe.
Ott átkelve a hídon ha elindulunk visszafelé a Laxey Folyó mentén akkor eljutunk az óvárosba, ahol több, már az 1800-as évek közepe óta itt álló
épületet láthatunk, végül elérünk a Glen Garden-be, ami az 1860-as évek óta tölti be közpark funkcióját.
Mire a sétánk visszavitt minket a kiindulópontra, vagyis a Vasútállomás elé, már elég késő volt, hogy visszatérjünk a fővárosba. Mondanom sem kell, ismét egy gyönyörű antik vonatot sikerült megcsípnünk, ami tökéletes lezárása volt a napnak. :)
De Douglasba visszatérve ezt még sikerült megfejelnünk, amikor elcsípnünk egy igazi Manx macskát :)
És hogy ez miért olyan nagy szám?
Nos azért, mert az itteni macskák egy része, köszönhetően a természetes génszelekciónak csonka farokkal (vagy esetenként farok nélkül) születik. Nagyon intelligensek, és ezt a fajtát a sziget jelképének tekintik.
Általában szobacicának tartják, így hacsak nem szökik ki a macska a házból, nem igazán találkozhatunk velük. :)
Egy jó tanács még a végére:
Ha Laxey-be látogatunk mindenképpen egy jó, túrázásra is alkalmas cipőt javasolok mindenkinek.
Ez a keskeny nyomtávú vasút a Nagy Laxey Bánya támogatására lett kialakítva, és a régi bánya bejáratától az ércmosók szintjéig fut, keresztülhaladva a sziget egyetlen vasúti alagútján.
A bánya bezárásakor a vasutat is lezárták, a kocsikat leselejtezték. 1970-ben egy lezárt föld alatti szakaszon egy komplett vonatot és 6 ércszállító kocsit találtak kifogástalan állapotban, melyek a bánya lezárásakor maradtak hátra. 1990-ben határozat született a vonal rehabilitációjáról, tekintettel annak vasúttörténeti jelentőségére. A felújított vasutat 2004-ben adták át, és azóta minden évben július és augusztus hónapjában, hétvégente 11:00 és 16:30 között várja a látogatókat. (A belépő 2£, de GO-card-dal ingyenesen kipróbálható.)Nos, véleményem szerint ezt az alig fél km hosszú csodát erős jóindulattal lehet csak vasútnak nevezni, de tény és való, hogy megvan a maga bája. :)
Ramsey egy, a sziget északi részén fekvő tengerparti város, és Douglas után a második legnépesebb. Itt található a sziget egyik legnagyobb kikötője, és az internet szerint megtekintésre érdemes szabadidős parkja, a The Grove Museum of Victorian Life és a Milntown House and Gardens.
Előbbi a Gibb család történetét mutatja be a városban való letelepedésük után, valamint bepillantást enged a Viktória korabeli mindennapokba. (Minden nap nyitva van) Utóbbi, a Milntown House pedig egy keresztény család mindennapjaiba kalauzol el minket, akik a 16. század elején telepedtek le a területen. Később az kúriát magániskolává, majd szállodává alakították, végül az 1950-es évektől kezdődően ismét magánház volt, amit az 1830-as évek stílusában újítottak fel. Ma kávézó üzemel az impozáns épületben, melyhez egy lenyűgöző, 15 hektáros kert is tartozik. A házat szerdánként és szombatonként vezetett túra keretében lehet látogatni, és melegen ajánlott interneten előre bejelentkezni, mert a turisták körében népszerűnek számít. A kávézó a keddi napok kivételével 10:00 és 17:00 között van nyitva. (Téli időszakban 16:00-ig)
Mivel egy szép vasárnapi napon keveredtünk a városba, a Házat sajnos nem tudtuk megnézni, így a Grove Múzeummal tettünk egy próbált. Vagyis tettünk volna, de sajnos majdnem egy jó órás séta után szomorúan meg kellett állapítanunk, hogy bizony ha nem találunk helyi buszjáratot a központból a város külterületén lévő múzeumhoz, akkor ez esélytelen. Ezért visszatértünk a városközpontba, és még a frissítő, de hideg eső előtt sétáltunk egy jót a tengerparton és kagylókat gyűjtöttünk.Tartoztunk az ördögnek ezzel az úttal, eljöttünk idáig, sétáltunk egy jót, de Ramsey sajnos nem nyűgözött le. Nálam a bőven felejthető kategóriába került ez a kissé lepukkant halászfalura emlékeztető város. :(
Mivel itt tartózkodásunk elég kurtára sikerült, és még korán volt, úgy döntöttük visszatérünk Laxey-be, és sétálunk egyet. Az ottani környezet sokkal inkább magával ragadott minket a dús, zöld növényzetével, hangulatos kis folyócskáival és házaival.És egyáltalán nem bántunk meg, hogy visszatértünk oda, ahonnan a napot indítottuk, mert kiderült, hogy Laxey több mindent tartogat a látogatóknak, mint ami hirdeti magát:
Mindenképpen meg kell említenem a Laxey Woollen Mills-t, ami a sziget egyetlen még üzemelő gyapjúmalma.
Az immár családi vállalkozásként működő malom több mint 100 éve készít minőségi gyapjú termékeket hagyományos eljárással. Ők készítik a hagyományos Manx tartánt, de igazodva az aktuális trendekhez folyamatosan kísérleteznek új mintákkal és színekkel.A malomhoz tágas kiállítótér és kávézó is tartozik, mely vasárnap kivételével minden nap várja a látogatókat.
Sajnos nem volt alkalmunk belülről is megcsodálni az épületet, de remélem egyszer még lesz rá alkalmam. :)
Aztán ott van a Quarry Vízesés, amihez a Gyapjúmalmon túlhaladva, egy szinte észrevétlen gyalogúton lehet pár perc sétával elérni. De ha folytatjuk utunkat a Glen Roadon, akkor hamarosan eljutunk a Laxey-i kikötőbe.Ott átkelve a hídon ha elindulunk visszafelé a Laxey Folyó mentén akkor eljutunk az óvárosba, ahol több, már az 1800-as évek közepe óta itt álló
épületet láthatunk, végül elérünk a Glen Garden-be, ami az 1860-as évek óta tölti be közpark funkcióját.
Mire a sétánk visszavitt minket a kiindulópontra, vagyis a Vasútállomás elé, már elég késő volt, hogy visszatérjünk a fővárosba. Mondanom sem kell, ismét egy gyönyörű antik vonatot sikerült megcsípnünk, ami tökéletes lezárása volt a napnak. :)
De Douglasba visszatérve ezt még sikerült megfejelnünk, amikor elcsípnünk egy igazi Manx macskát :)És hogy ez miért olyan nagy szám?
Nos azért, mert az itteni macskák egy része, köszönhetően a természetes génszelekciónak csonka farokkal (vagy esetenként farok nélkül) születik. Nagyon intelligensek, és ezt a fajtát a sziget jelképének tekintik.
Általában szobacicának tartják, így hacsak nem szökik ki a macska a házból, nem igazán találkozhatunk velük. :)
Egy jó tanács még a végére:
Ha Laxey-be látogatunk mindenképpen egy jó, túrázásra is alkalmas cipőt javasolok mindenkinek.
Köszönöm, hogy velem tartottatok. Hamarosan hozom a folytatást. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése